EX SYMPOSION
NIETZSCHE KÜLÖNSZÁM
Az 1994-ben, Veszprémben megjelent impozáns kiadvány
gazdag, sokhelyt novumnak számító anyaggal járul hozzá úgy a közvetlen, mint a
másodlagos Nietzsche-irodalom recepciójához. A meglehetősen nagyszámú
szerkesztőgárda irányítása alatt elkészült különszám egyaránt tartalmaz
Nietzsche-eredetit, tanulmányt, esszét, illetve fordítást. Ez utóbbiak
különösen értékesek, s ezért megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.
Mindenekelőtt Friedrich Nietzsche: Bálványok alkonyá-nak
első teljes magyar fordítását kell kiemelnünk. „Rendkívül üde
olvasmány, még mulattató is. Számos pontján megkerülhetetlen. Persze, ha nem
undorodnék fordításom újabb átnézésétől, s ha fordításoktól az emlékezetem
kilúgozva nem lenne, sok egyebet is idézhetnék, de megteszik ezt mások,
ráadásul a szöveg olvasható.” – írja Tandori Dezső fordítói (és nemcsak)
reflexióiban.
Sarankó Márta fordításában részletek olvashatók Martin
Heidegger Nietzsche-könyvéből, valamint Kari Jaspers „Nietzsche – Bevezetés
filozófiájának megértésébe” című munkájából. Egyébként a német recepciót
követi nyomon – a századelőtől Heideggerig – Jean-Michel Palmier
„Nietzsche német olvasói” című írásában. A képet Gianni Vattimo egészíti
ki – „Olaszország: A Nietzsche-reneszánsz jellemzői” –, aki az olasz és a
francia recepciót állítja párhuzamba.
Kiemelhető még Paul Valladier, francia jezsuita filozófus „Dionüszoszt
a Megfeszítettel szemben” című tanulmánya, Farkas Zsolt fordításában.
Írása izgalmas elemzés Dionüszosz és az örök visszatérés kapcsolatáról, az
örökkévalósághoz való férfias/ nőies viszony nietzschei szimbolikájáról.
Szintén Farkas Zsolt fordítása a Richard Rorty műveiből összeállított
szövegkollázs: [Nietzsche, a ... Nietzsche, a ...] Etikusan posztmodern „ars
compilandi” ez; némileg zavaróan tolakvó a fordítói jegyzetek agresszív tudálékoskodása.
A „magyar Nietzsche” elsősorban a
Szabó Lajos-körhöz sorolható alkotók írásaival van jelen a válogatásban. Itt
található Szabó Lajoson kívül Hamvas Béla, egy a George-kör nietzscheánus
korszakának történetét elemző írásával. Nárcisztikus egyéniség és
személyiség összefüggéseiről szól a Tábor Béla kéziratos hagyatékából
közölt részlet („Az átértékelés értékelése és átértékelése). Az írás lényegében
a monologikus és dialogikus diskurzusformák („egyirányú” és „kétirányú” nyelv)
ütköztetése, ide csatolható ezért Kunszt György álláspontja is a „Heidegger
Nietzsche nihilizmus-felfogásáról” című tanulmány végéről: „Heidegger
sajátos, szubjektivitásellenes dühe indíthatta a Düsseldorfba emigráló Szabó
Lajost arra a gondolatra, hogy egy tv-vitára hívja ki Heidegggert a ’60-as évek
legelején. Ebből a vitából Szabó Lajos németországi elszigeteltsége miatt
persze nem lett semmi, de azt a Heideggert sem könnyű elképzelni, aki
ehhez kötélnek állt volna. A Heideggerrel folytatandó szubjektivitásvita
azonban ma is aktuális világfeladat. Szabó Lajos az általa elképzelt vitában
elsősorban Ebner, Rosenzweig és Buber szempontjait képviselte volna.”
SZ.A. – T.M.